agg
agg – ‘régi; öreg’. Származéka: aggik (‘vénül, avul’): az farkas megagván meghala (Jókai Kódex, 15. század közepe).
Ősi finnugor szavunk: cseremisz szongo (‘öreg’). Ez hosszú átalakulás után az ősmagyarban ag lett, majd fejlődése kétfele ágazott. Egyik ágon megőrizte, s meg is kettőzte a -g végződést. (Ebbe a „konzerválásba” belejátszott, hogy a szó igenévszó volt, s igei alakja mindig megtartotta -g tövét.) A másik ágon a szóvégi -g gyengült, majd u félhangzóvá vált. Az au szabályosan vezetett egyfelől az ó alakhoz, másfelől az avul igéhez és annak etimológiai köréhez (a tó és tav- tőváltozatok mintájára, lásd tó). Az ~ és származéka, az elaggott választékos, enyhén régies, az aggik elavult szó. Lásd még aggódik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
