áld
áld – ‘hálával emleget’; ‘‹Isten, a sors, az ég valakit› testi vagy lelki javakban részesít’. Származékai: megáld, áldó, áldott, áldás, áldásos (‘sok jóval járó, hasznos, előnyös’), áldatlan (‘bajt, kellemetlenségeket okozó’).
Finnugor eredetű szó, egy ál- alapszó gyakorító -d képzős származéka. Ez az alapszó a rokonnyelvekben is csak származékokból mutatható ki: pl. cseremisz ultem ‘imádkozik’, mordvin altams (‘felszentel’). Feltehetőleg a pogánykori áldozati szertartásokkal volt kapcsolatos; jelentette egyrészt, hogy valaki az áldozat tárgyát a szellemeknek ajánlja, másrészt hogy ezzel a szellemek jóindulatát kéri, illetve elnyeri a maga vagy mások, pl. a közösség számára. Az utóbbi értelem főképp az igekötős megáld alakban nyilvánvaló. A fenti második jelentés már a keresztény korban alakulhatott ki: ‘Isten a kegyébe ajánlott embert jóban részesíti.’ Még további lépés az első jelentésig, amely ma a legelterjedtebb: ‘hálából Isten jóindulatát kéri valaki számára.’ Lásd még áldomás, áldoz, átkoz.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
