áll1 | Magyar etimológiai szótár

áll1

áll1 – ‘(ember vagy állat) a lábaira nehezedve egy helyben van’; ‘függőleges helyzetben van’; ‘nem mozdul el, nem mozog’; ‘valamilyen részekből van’: öt cikkelyből áll; ‘‹régebben› van, létezik’. Származékai: állás, állhatatos, állhatatlan, állhatatosság, állhatatlanság; állat (‘felállít’ pl. állata őrzeni négy alabárdost, Arany), állít, állomány, állvány, állványoz, állványzat.

Ősi finnugor eredetű igénk: votják szil- (‘áll’), cseremisz sal(gem) (‘áll’). A szókezdő sz, s a magyarban eltűnt, a tőbeli l később megkettőződött. Lásd még állag, állam, állandó, állapot, állat, állítmány, állítólag, állomás, álltó, székálló, útonálló.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir