benn
benn – ‘belül’. Származékai: benső, bensőség, bensőséges.
A bél (‘belső’) -n ragos alakja, amely hangkiesés és hasonulás útján (belen ⇨ beln ⇨ benn) fejlődött ki. Eredetileg névutó is volt, s mint ilyen a szóvéghez tapadva -ben (-ban) raggá vált. A bent a lent analógiás hatására alakult ki, vagy a rövidebb ben forma kapott locativusi -t ragot. A benső és származékai nyelvújítási eredetűek. Lásd még be1, bél, bele, béles, bélés, belső, belül, benneteket, bennfentes.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
