betyár
betyár – ‘útonálló, rabló’: betyárnóta, betyárbecsület; ‘haszontalan gyerek’; ‘‹melléknévként› csibész, durva, rossz’.
A szerb-horvát bećár átvétele; ez a perzsa bíkárból való oszmán-török bekár (‘foglalkozás nélküli legényember’) szóból származik, és ezzel a jelentéssel került a magyarba. A fenti, ma is ismert jelentésén kívül régebben értették idénymunkásnak, semmiházinak, csavargónak, cselédnek, zsellérnek, hajóvontatónak, még fogadott gyermeknek is. Lásd még kapcabetyár.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
