bőg
bőg – ‘‹szarvasmarha, szamár, szarvasbika› jellegzetes hangját hallatja’; ‘‹ember› ordít; hangosan sír’: bőgőmasina (‘sírós gyerek’); ‘‹tárgy, természeti jelenség› elnyújott zúgó hangot ad’: bőg a szél, a vihar, a sziréna. Származékai: bőgés, bőgő, bőgőzik, bődít, bődül, bődületes.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
