édes
édes – ‘a méz és cukor jellegzetes ízével bíró’; ‘kedves, szeretett’; ‘vér szerinti ‹szülő, gyermek›’; ‘‹vízről› nem sós; ‹paprikáról› nem csípős’. Származékai: édesség, édeskedik, édesít, édesítő, édesget, édesedik, édeskés.
Magyar származék az ízes melléknév (lásd íz) régi ézes formájából (lásd ézes mézűl, azaz ‘édes mézként’, Ómagyar Mária-siralom), annak jelentés szerint is elkülönült alakváltozata. A z ⇨ d váltakozásra mai nyelvjárásainkban is van példa: vizes ⇨ vides, Jézus ⇨ Jédus; lásd még büdös–bűz. Ugyancsak kézenfekvő a kapcsolat az ‘ízes, jóízű’ és az ‘édes’ jelentés között, ebből érthetők az átvitt ‘szeretett’ és ‘vér szerinti’ értelmi árnyalatok is.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
