ékes
ékes – ‘díszes, díszített, választékos, pompás’. Származékai: ékesség, ékességes, ékesít, éktelen, éktelenség, éktelenkedik.
Bizonytalan eredetű szó. Feltehető ék alapszava a régebbi forrásokból nem mutatható ki, csak a nyelvújítás korában vonták el a szócsalád tagjaiból ‘dísz’ jelentéssel: nyakék, fejék, ékszer. Vitatható az a nézet, hogy az alapszó az ék1 volna, és fafelületek ék alakú bemetszéseire mint díszítő elemekre utalna.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
