elő
elő – ‘valaminek elülső része’: századelő. Származékai: előleg, előlegez, előny, előnyös, előnytelen, előke.
A szó el- töve finnugor eredetű ősi szavunk: vogul élen (‘elöl’), osztják íle (‘előre’), finn edellä (‘elöl’). Az ~ ma leginkább használatos birtokjeles formája (eleje) olyan tőtípusra vall, mint a fő ⇨ feje, tehát az el- tő névszóképzővel egészült ki. Az ~ fenti származékai a nyelvújítás korából való képzések. Az ~ sok összetett szóban áll előtagként, olykor igekötői jelleggel, részben latin és német szavak mintájára: előhegy, előszó, előhang, előjel, előkép, előszoba, előítélet, elődöntő, előfelvétel, előmenetel; előfordul, előmozdít, előkészül, előterjeszt, előad stb. Lásd még el, elé, elég, elem, eleve, ellen, elnök, előd, előkelő, előtt, első, elv.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
