est
est – ‘a nappal és éjszaka közti napszak’. – este: ‘est’; ‘‹időhatározóként› napnyugta után, sötétedéskor’. Származékaik: esti, esteli, estéli, esteledik.
A szócsalád alapja, a ma régiesnek vagy költőinek érzett ~ az esik ige tövének -t devervális főnévképzővel bővült alakja: ‘esés, leesés’. Az este mint időhatározó egy korábbi estvel alakból jött létre (mint a reggel vagy a tavasszal). Előbb a szóvégi l kopott le, s az estve alak sokáig élt, egyes nyelvjárásokban ma is él, majd a v esett ki, mint pl. a körte korábbi körtvély alakjából. A szó főnévi jelentése ezzel párhuzamosan, a napeste (‘a nap leesése, lenyugvása’) összetételből önállósult mint birtokos személyjeles alak. Lásd még estély.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
