felleg
felleg – ‘felhő’. Származékai: felleges, fellegtelen, (be)fellegzik. – felhő ‘kicsapódott pára a felső légkörben’. Származékai: felhős, felhősödik, felhőtlen, felhőz, felhőzet.
A két szóalak fel- töve ősi finnugor örökség: osztják peleg, votják piljem, finn pivi (‘felhő’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. A legrégebbi alak feleg lehetett; ennek egyfelől l-je megkettőződött az intervokális helyzetben, s így lett ~, másfelől g eleme vokalizálódott, és eu ⇨ ő irányban fejlődött, de hogy az ebből várható felőbe hogyan került a h, arra nincs meggyőző magyarázat. A két szóalak közül a ~ régies, illetve irodalmi, kivéve az átvitt értelemben használatos befellegzett (neki) származékát (‘kudarcot vallott, vége’).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
