fül
fül – ‘a hallás páros szerve’; ‘külső fül, fülkagyló’; ‘hallás’: jó füle van; ‘tárgy kiálló, fogónak használt része’: a kancsó, a táska füle; ‘könyv külső borítójának behajtott, ismertető szöveget tartalmazó része’: fülszöveg.
Származékai: füles, fületlen, fülel, fülecske, fülész, fülészet.
Ősi finnugor örökség: vogul pil, zürjén, votják pelj (‘fül’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. Korábban fil alakokat találunk, utóbb ez labializálódott. Lásd még figyel, fülke.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
