hamu
hamu – ‘elégett anyag szürke, porszerű maradéka’; ‘‹többes számban› halott ember testi maradványai’: hamvai idegenben nyugszanak. Származékai: hamvas, hamvad, hamvaszt, hamvaz.
A szócsalád ham- töve finnugor eredetű: vogul hulem (‘hamu’), osztják kájem (‘nyárfahamu’), mordvin kulu (‘hamu’). Nyelvünkbe egy finnugor *kulma alak juthatott, amelyből az l eltűnt; a tőbeli u–v váltakozás egy igen korai v-féle képzővel magyarázható. A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hamupipőke.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
