hű1
hű1 – ‘ragaszkodó, valaki mellett kitartó, házastársát meg nem csaló’; ‘az eredetihez hasonló, a valóságnak megfelelő’: hű beszámoló, hű fordítás. Származékai: hűség, hűséges, hűtlen, hűtlenség, hűtlenkedik.
A hisz ige régi folyamatos melléknévi igeneve, a hivő alakváltozata. A kezdeti hiü, hiő igenév két irányban fejlődött tovább: a kettős magánhangzó első eleme kiesett, s így lett a ~, illetve a két magánhangzó közé hiátustöltő ékelődött, ez pedig a hivő alakot eredményezte. Lásd még hiszen, hit, hitel, hites, hitves, hív2, meghitt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
