jog
jog – ‘állami szinten szabályozott magatartási normák rendszere’: büntetőjog, polgári jog; ‘az egyén vagy közösség elismert igénye valamire, szabadsága valamiben’: jog az atyai örökséghez, gyülekezési jog; ‘jogtudomány’: jogot tanul. Származékai: jogos, jogtalan, jogosít, jogosítvány, jogosult, jogosultság, jogosulatlan, jogász, jogászkodik.
A jó1 melléknév származéka denominális -g főnévképzővel, mint ideg, felleg, kéreg; az ó megrövidülése a jobb analógiás hatásának tulajdonítható, mivel a ~ sokáig maga is jobbot jelentett; mai értelmében a nyelvújítók emelték a köznyelvbe, hogy a latin jus szót (lásd juss) megmagyarítsák. Tehették ezt annál is inkább, mert a ‘jobb’ és ‘jog’ jelentés sok más nyelvben is azonos szóhoz kapcsolódik: francia droit, angol right, német recht–Recht, orosz pravij–pravo stb. Lásd még jogar.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
