kény
kény – ‘szabad elhatározás, kedv, tetszés’: kénye-kedve szerint jár vagy nem jár iskolába; ‘szeszély’. Származékai: kényes, kényeskedik, kénytelen, kénytelenség, kényeztet.
A kéj szóhasadással elkülönült alakváltozata; a j–ny hangmegfelelés ritka, de nem példátlan: lapály– (nyelvjárási) lapány, megyen – (nyelvjárási) mejen, menyen. A kéj és a kény századokig azonos jelentésű volt; a ~ szóban és összetételeiben csak a 18. századtól lép előtérbe az erőszakos akaratérvényesítés mozzanata, talán a más eredetű kényszerít és szócsaládja alaki hatására. Lásd még kényelem, kényúr, kietlen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
