lélek
lélek – ‘az élet és a személyiség anyagtalan hordozója a testben’; ‘ez mint a halál után továbbélő létező ‹különféle vallások elképzelései szerint›’: lélekvándorlás; ‘testetlen lény, szellem’: a gonosz lélek; ‘pszichikum’: lélekgyógyászat; ‘ember’: Lélek az ajtón se be, se ki (Arany); ‘lakos’: a falu hétszáz lelket számlál; ‘valaminek irányítója, mozgatója’: ő a társulat lelke. Származékai: lelki, lelkes, lelkesít, lelkesítő, lelkesedés, lelkesül, lelkesülés, lelkendez, lelkendezés, lelkedzik, lelketlen, lélektelen, lelkész, lelkészi, lelkiség, lelkizik.
A ~ lél- alapszava ősi finnugor örökség: vogul, osztják lil (‘lélegzet, lélek’), votják lul (‘lehelet, pára, lélek’) finn löyly, észt leil (‘gőz, pára’). A Lehel személynév eredeti Lél alakja e tővel lehet kapcsolatos. A magyar szó -k eleme denominális főnévképző (mint fazék, fészek, torok). Lásd még lélekvesztő, lelkiismeret.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
