őr
őr – ‘valamire hivatása vagy megbízása alapján ügyelő személy’: éjjeli őr, pénzügyőr’; ‘őrködés, őrhely’: őrt áll. Származékai: őrség, őrködik, őriz, őrizet, őrizetes, őrizkedik, őrizget, őrző, őrzés, őrizetlen.
A szócsalád alapja alighanem az őriz ige, amelynek őr- töve az őröl, örvény, őrül szavak ótörök eredetű és ‘forog’ jelentésű tövével azonos. Az őriz ennek deverbális gyakorító -z képzős származéka (mint áldoz, hordoz), eredeti értelme tehát ‘kering, köröz’ lehetett, ami az őrködő jellegzetes tevékenysége, s alighanem ebből vonódott el az ~ főnév. Az egyetlen gond, hogy az őriz ige i kötőhangját nem tudjuk kielégítően magyarázni. Lásd még őrmester, őrnagy, öröm, őrs.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
