ős | Magyar etimológiai szótár

ős

ős – ‘személy, akitől egy család, nemzetség származik’: isemüküt, Adamut (Halotti Beszéd); ‘egy nép igen régen élt nemzedékei’: honfoglaló őseink; ‘valaminek legrégibb, kezdetleges változata’: a fényképezőgép őse; ‘ősi’: Az ős Bizony, a biztos romlás (Ady). Származékai: ősi, ősiség.

Ősi örökség az ugor korból: vogul as (‘anyai nagyapa’), mordvin otjse (‘nagybácsi’), finn isä, szamojéd jasze (‘apa’). A régi magyar is, es alakokból ös lett, amelyben a magánhangzó csak a 18. század vége felé nyúlt meg. Lásd még isten, ős-.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir