tárogató
tárogató – ‘régi magyar fafúvós hangszer’.
Főnévként önállósult szó a régi tárogató síp szókapcsolat első eleméből. Ez talán a tár1 gyakorító formájának igenévi alakja ‘nyitogató’ értelemben, s a lyukak ujjal való nyitására, zárására értendő; csak az a gond, hogy a tárogat ige ilyen értelemben csak igen késői időből mutatható ki. Más magyarázat szerint a szó töve egy hangutánzó tár ige volna, amelynek rokonai más nyelvekből kimutathatók: szorb tarakawa (‘vadászkürt, oboa’), francia régi tarot (‘fagott’), latin taratantara (‘a trombita hangjának utánzása’).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
