távol
távol – ‘messze, messzire’; tőlünk távol, távol került tőlünk; ‘nem jelen‹lévő›’: távollét; ‘‹főnévként› messzeség’: a távolban vitorla tűnt fel.
Megszilárdult ragos alakulat; egy távolra mutató ősi *ta- névmástőből lett -l ablativusi képzővel, akárcsak a túl. A szó belsejében talán egy további rag, a lativusi -i járult a tőhöz, s az így előállt tá-ol szótagok között a v mint hiátustöltő jelent meg; az is lehet viszont, hogy a v egy ősi, uráli m névmásképző maradványa m ⇨ b ⇨ v átalakulás révén. Az eredeti ablativusi jelentés (‘amonnan’) idővel locativusi, illetve lativusi lett (lásd fent); ez talán a nézőpont váltásával magyarázható: ‘messziről nézve’ ⇨ ‘messze állva és ide nézve’ ⇨ ‘messze állva’ ⇨ ‘messze’. Ennek a fordítottja zajlott le az innen esetében. Lásd még táv, tavaly, távozik, tehát, tékozol, tova, túl.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
