tetem
tetem – ‘holttest’; ‘‹régebben› csont’: elefánttetem (‘elefántcsont’).
Egy feltehető *tete- alapszó származéka denominális -m névszóképzővel (mint alom, orom). Az alapszó finnugor eredetű lehet: finn tähti (‘maradvány’), lapp dakte (‘csont’). A ‘csont’ jelentésű ~ többes alakban vette föl a ‘halott csontmaradványai’ jelentést, mint Petőfinél is: …ha előbb halok el, tetemimre / Könnyezve borítasz-e szemfödelet…, majd az eredeti jelentés elhomályosultával a szó egyes számú alakja lett ‘holttest’ értelmű. Lásd még tetemes, tetemrehívás.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
