tova
tova – ‘el, messzebbre’: tovaszáguld. Származékai: tovább, továbbá, további, továbbít.
Eredetibb tová alakja egy távolra mutató ősi *to-, *ta- névmásból formálódott ki -á lativusi raggal (mint hová), majd ez megrövidült (mint haza), a v pedig hiátustöltőként került a szóba. A névmás maga ősi uráli örökség: osztják tom, votják, cseremisz tu, finn tuo (‘az’), szamojéd tuo (‘oda’). Lásd még táv, tavaly, távol, távozik, tehát, tékozol, túl.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
