tövis
tövis – ‘tüske’; ‘tüskés növény, ág’: töviskoszorú; ‘sérelem nyomán maradt fájós érzés’: tövis maradt a szívében.
Egy elavult tövik (‘szúr’) ige származéka deverbális -s melléknévképzővel (mint piros, tilos, szorgos), sokáig töüs, tüs alakváltozatokban is. Eleinte bizonyára ‘szúrós’ jelentésű melléknév volt, de hamar főnévvé vált, mint pl. a lakos. Az alapszó ősi örökség a finnugor korból: vogul tev- (‘szúr’), osztják togelte (‘betöm’), zürjén toinisz (‘lök’). Lásd még tű, tüske, tűz1.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
