vessző
vessző – ‘fa vagy cserje hosszú, vékony hajtása’; ‘ilyen mint fenyítő eszköz’: megvesszőzték; ‘ilyen alakú tárgy’: nyílvessző, varázsvessző; ‘írásjel tagmondatok és mondatrészek között’. Származékai: vesszős, vesszőz, vesszőzés.
A ~ vesz- alapszava ősi örökség a finnugor korból: vogul vosa, osztják vasa (‘rúd’), cseremisz vaze (‘veszsző’). A magyar szó -ő eleme kicsinyítő képző, tőhangzója intervokális helyzetben kettőződött meg. Lásd még vesszőfutás, vesszőparipa.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
