vész
vész – ‘elpusztul, tönkremegy’: több is veszett Mohácsnál; ‘‹el- igekötővel › elkallódik’; ‘‹össze- igekötővel› összekülönbözik’; ‘eltűnik’: ködbe vész, távolba vész; ‘‹meg- igekötővel› veszetté válik’: megveszett a kutyájuk; ‘‹főnévként, régebben› pusztulás’: sertésvész, dögvész; ‘vihar’: A vész kitört… / És folyton folyvást ordított a vész (Vörösmarty); ‘csapás, katasztrófa’: a mohácsi vész; ‘‹összetételek előtagjaként› veszély esetére való, veszélyre figyelmeztető’: vészcsengő, vészfék, vészharang, vészkijárat; ‘‹bizalmas nyelven› baj, gond’: semmi vész, én is veled megyek. Származékai: veszély, veszélyes, veszélyeztet, veszedelem, veszedelmes, veszendő, veszte.
Bizonytalan eredetű szó, az esetleges finnugor eredetnek egyetlen bizonyítéka a zürjén vez- (‘elhordja magát’). A ~ egyike kevés megmaradt igenévszóinknak, és napjainkban ez a jellege is halványul, mert igei szerepében az egyes harmadik személyű ~ formát a köznyelv régiesnek, költőinek érzi, és az ikes veszik változatot kapta fel, ezáltal a köztudatban a ~ a vesz ige etimológiai körébe csúszik át. Lásd még jajveszékel, veszekedik, vesződik, veszt, veszteg, veszteget, vezekel.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
