vet
vet – ‘dob, hajít’: gerelyt vet, árnyékot vet, pillantást vet; ‘növényi magvakat a megmunkált földbe szór’: kukoricát vet; ‘juttat valahová’: börtönbe vet; ‘készít, kész állapotba hoz’: vályogot vet, ágyat vet; ‘okol’: magadra vess; ‘‹meg- igekötővel› lenéz, alábecsül’; ‘‹sokféle kifejezés elemeként’: gáncsot vet, számot vet, ügyet vet stb. Származékai: vetés, vető, vetemény, vetődik, vetődés, vetetlen, vetület, vetít, vetítés.
Bizonytalan eredetű szó. Lehet, hogy ősi örökség a finnugor korból: cseremisz üdem, mordvin videmsz (‘magot vet’); az összevetés sem hangtani, sem jelentéstani szempontokból nem meggyőző. Lásd még okvetlen, számkivet, vedlik, vetélkedik, vetélő, vetélytárs, vetemedik, vetít, vetkőzik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
