vetél
vetél – ‘‹életképtelen magzatot› idő előtt világra hoz’. Származéka: vetélés.
A vet ige gyakorító képzős származéka (mint dobál), s ebben a jelentésében kapcsolatos az alapige tájnyelvi ‘ellik’ értelmével: a koca tíz malacot vetett. Az életképtelen magzatokat lehet úgy tekinteni, hogy az anyaállat „eldobálta magától”. Emberi viszonylatra az ige másodlagosan alkalmazódik. Lásd még vetélkedik, vetélő, vetélytárs.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
