Ambro Ignácz Romuald (adamóczi),
Ambro Ignácz Romuald (adamóczi),
Ujvidék város főorvosa, szül. 1748-ban Trencsénben; a gymnasialis osztályokat szülővárosában és Nyitrán végezvén, a felsőbb tudományok hallgatása végett Nagyszombatba ment és ott bölcseletmestere lett. Ezután két évig a bányászatot tanulta Selmeczen, Egerben pedig a hazai törvényt. A technikai s természettudományokban is előhaladván, a zenére s költészetre adta magát, és hogy ezekben tökéletesedjék, Bécsbe ment, hol a széptudományokon kivül az egyházi s polgári törvényre is különös figyelmet fordított. Ezekben is kiművelvén magát, igyekezetét az orvosi tudományokra kezdte irányozni s 1776. orvostudor lett. Beszélte Europa művelt nyelveit is, beutazta hazáját és a szomszéd országokat. Utazásából haza térvén, Ujvidék város rendes orvosa lett. Hét évig viselte tisztségét, mígnem 1785-ben Ujvidéken hideglelés vetett véget életének.
Irt dalokat és elegiákat, melyekre zenét is készített.
Munkái:
1. Theses inaug. medicae. Viennae, 1776.
2. Panegyricus... de laudibus medicinae... Pestini, 1778.
Kéziratban maradtak: Pathologia generalis et particularis (80 íves kötet), De salutari musices in medicina usu; irt még egy tapasztalati természettant is.
Horányi, Nova Memoria.
Básthy, Magyarok Emléke.
Nagy Iván, Magyarország Családai. I.
Szinnyei Könyvészete.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
