Csernoch János, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Csernoch János,

theol. doktor, herczegprimási titkár és apát-kanonok, szül. 1852. jún. 18. Szakolczán; gymnasiumi tanulmányainak elvégzése után Bécsbe küldetett a hittudományok hallgatására, hol theol. doktor lett. 1874. nov. 18. fölszenteltetett és Radossóczon, később Budán, majd Budapesten a Terézvárosban volt segédlelkész. Innen 1880-ban theol. tanárnak hivatott meg az esztergomi papnevelőintézetbe. Rövid ideig tartott tanárkodása után szentszéki jegyző, majd herczegprimási titkár lett Esztergomban. 1887-ben udvari káplánnak nevezte ki ő felsége, később tiszt. pápai kamarás és 1888-ban kanonok lett.

Számos czikket, értekezést, könyvbirálatot, szent-beszédet sat. irt különböző lapokba s folyóiratokba, igy a Religióba (1878. A nyelvadományról 12 czikk), Uj M. Sionba (1880. Aquinói szt Tamás bölcsészetének visszaállítása, különös tekintettel hazánkra, 1887. Adalék az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez.) Még sok cikket irt a Religióba. M. Koronába. Tájékozóba s a M. Sionba 1889.)

Munkái:

1. A halottégetésről. Esztergom, 1887.

2. A zárdai élet czéljáról. Esztergom, 1891. (Szent Beszéd.)

Legujabban sajtó alá rendezte Simor János herczegprimás kiválóbb egyházi szónoklatait.

M. Könyvészet 1887.

Perger, Esztergom Koszorúja 123.

Zelliger, Esztergom-Vármegyei Irók 26.

Schematismus Strigoniensis 1889.

M. Sion 1890. 260.

Nemzet 1891. 247. sz.

Főv. Lapok 1891. 326. sz.

M. Állam 1891. 297. sz.