Édes Vincze,
Édes Vincze,
ev. ref. lelkész, E. Albert lelkész és tornai Szabó Zsuzsánna fia, szül. 1833. decz. 19. Miskolczon; tanult ugyanott és Sárospatakon. 1848–49-ben mint 15 éves ifjú Ábrahám testvérével együtt beállott honvédnek és az erdélyi hadjáratot mint tüzér-tizedes élte át. A szabadságharcz után visszament Sárospatakra tanulni s 1850-ben Pozsonyban joghallgatónak iratkozott be, de már 1851-ben Debreczenbe ment theologiára. 1856-ban Bécsben végezte be tanulmányait. 1857-ben Waldeck Frigyes gróf fiai mellé nevelőnek hivatott meg. 1860-ban atyja mellett Tisza-Tarjánban káplán volt; 1862-ben Poroszlóra rendeltetett segédnek és ezen évben Sárospatakon lelkész-képesítő vizsgát tett. 1863-ban atyja lelkészi s esperesi hivataláról lemondván, helyébe a tisza-tarjáni egyház lelkésze, 1884-ben az alsó-borsodi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája lett.
Czikkei a Szépirodalmi Lapokban, Sárospataki Naptárban (1861. Egy árva fiú), Vasárnapi Ujságban (1858. Ónod vára, 1868. Házasodhatnám), Borsodmegyei Lapokban (1891. 83–85. sz. Emlékeimből. Édes Gergely mint gyermekéveim legjobb barátja.)
Munkái:
1. Koporsó feletti imák. Miskolcz, 1844. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lapok.)
2. Templomi szónoklat. U. ott, 1866.
3. Emlékbeszéd néhai Degenfeld-Schomburg Imre gróf felett. U. ott, 1883.
Álneve: Tiszamelléki.
Budapesti Hirlap 1892. 318. sz. és Moenich Károly szivességéből (családtagoktól nyert adatok után.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
