Ercsei József (téglási),
Ercsei József (téglási),
mérnök és erdész, E. Elek iskola-tanító fia s E. János marosvásárhelyi tanár testvére; ifjabb korában pap volt, majd bölcselő s költő; megpróbálta a mérnökséget; vármegyei s végre kamarai erdész volt Tordán, hol 1868. márcz. 8. meghalt 75 éves korában. Könyveit (184 mű) és ásványgyűjteményét a marosvásárhelyi kollegiumnak hagyta.
Költeményei a szépliteraturai Ajándékban (1822–23), az Aglájában (1830–31), Költemények (Kolozsvár 1834) cz. gyűjteményben és a Parthenonban (1837); természettudományi czikkei a N. Társalkodóban (1830. A földingás történeteiről, okairól sat. 1835. A hóharmatról és ennek származására s következéseire való befolyásáról a világosságnak és csillagoknak, különösen pedig a holdnak), régészeti s földrajzi czikkei a N. Társalkodóban (1830. Római útnyomozás a Bekecs körül, 1832. Otahaiti sat. 1837. Utazások nemes Torda vármegye alsó kerületének nevezetesebb járásaiban, 1838. Krimia), a Hon és Külföldben (1842. Kalotaszeg vázlata), a Mentorban (1842. Hazai mérges növények ismertetése), a M. orvosok és természettudósok Munkálataiban (X. 1865. Az Ompoly és Algyógy vízvidékeinek föld- és ásványtani ismertetése.)
Munkája: Nemes Tordamegye flórája. Kolozsvár, 1844.
Kézirata: Erdősztudományi mesterszók és némely költeményei (a m. n. múzeumban.)
Szinnyei Könyvészete.
Marosvásárhelyi ev. ref. kollegium Értesítője 1888. 427. l. és gyászjelentés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
