Fekete Gyula,
Fekete Gyula,
ev. ref. lelkész, F. Lajos tanító és Bátorkeszy Juliánna fia, szül. 1857. júl. 8. Turkeviben; a gymnasium hat osztályát a mezőtúri ref. iskolában, a VII. és VIII. osztályt és a theologiát Debreczenben végezte. Theologus korában az ifjusági önképzőkör lapját, a Közlönyt (mely nyomtatva jelenik meg) szerkesztette. 1880-ban tisza-derzsi káplán lett; 1882-ben Füzes-Gyarmaton nyert segédlelkészi alkalmazást s két év mulva ugyanott időközi lelkész volt egy évig, majd Gyomára ment, hol két évig káplánkodott; innen Békésre került segédlelkésznek s négy havi szolgálata után az egyházmegyei tanács az ujonnan szervezett nagy-kikindai missiói egyház vezetésére alkalmazta, hol jelenleg is működik.
Egyházi beszédei az Evangyéliomi Lelkészi Tárban (1885–86.) jelentek meg; a Debreczeni Prot. Lapba is több izben irt czikkeket (1884. A protestánsok és a középiskolai törvény, melyet a Prot. Egyh. és Isk. Lap és a Nemzet is átvett, sat.); továbbá a Felső Torontál és Kikindai Közlöny és több egyházi, iskolai s társadalmi czikket közölt tőle (1887–93.)
Munkái:
1. Beszédek és imák, melyek a nagy-kikindai ref. egyház megalakulása alkalmával mondattak. Nagy-Kikinda, 1887.
2. Zsidóság és keresztyénség. Nagy-Kikinda, 1890. (Három egyházi beszéd. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
Dombi Lajos szives közlése önéletrajzi adatok után.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
