Galliny Ferencz,
Galliny Ferencz,
az újabb magyar borászat egyik legbuzgóbb úttörője, szül. 1792-ben Délmagyarországban; midőn iskoláit bevégezte, a gyógyszerészi pályára lépett és 1815-ben Lugoson gyógyszertár-tulajdonos lett. Először a füvészet, gyümölcstenyésztés és nemesítés volt kedves foglalkozása; azután szerzett szőlőt is, mely iránt szintén különös előszeretettel viseltetett. Meghalt 1870. ápr. 19. Lugoson Krassómegyében, 78. évében. Nekrologjában a következőket irják róla: Mint ügyes szőlész- és borászszal, kevesen mérkőzhettek meg hazánkban az elhunyttal. Nálánál senki sem ismerte fel jobban a nemesebb szőlőfajok hazánkban való elterjesztésének szükségét, és senki sem terjesztette azokat lelkiismeretesebben mint ő. Senki sem értett hazánkban jobban az okszerű borkészítés- és kezeléshez mint ő...
Czikkei a Székesfehérvári Borász Csarnokban (1863. Kirándulás a Rajnára, Szőlőszeti reformok), a Falusi Gazdában (Szőlőszet, Rügyvetési kisérletek) a Kertészgazdában (1865. Az aranka ellenszere a zöld gálickő. Szőlőszet, 1866. Hangyák kiirtása, A tarack, triticum serpens, kiirtása, Az 1866. máj. 24. fagy befolyása hazai dinnyészetünkre, 1866. Szőlőszet, Döntés vagy újraültetés? Gyógyszőlőről nehány mondani való), a Szőlőszet és Borászatban (1866. Észleletek a fagy körül.)
Kertész Gazda 1866. 28. sz. arczk.
Borászati Füzetek II. 1870. (Nekr.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
