Greguss Gyula,
Greguss Gyula,
ág. ev. gymnasiumi igazgató-tanár, a m. tudom. akadémia levelező s a Kisfaludy-társaság belső tagja, G. Ágost testvéröcscse, szül. 1829. decz. 3. Eperjesen Sárosmegyében, hol atyja akkor lyceumi tanár volt, ki 1833-ban Pozsonyba kapván meghívást, atyját ő is oda követte s ott járta elemi iskoláit, midőn az 1838-ban meghalt; ekkor anyjával Rozsnyóra özvegy nagyanyja házához költözött; itt járta az akkori donatus, grammatika, syntaxis és rhetorikai osztályokat, míg a logika s physika osztályait Pozsonyban végezte. 1847 őszén Eperjesre ment jogásznak. Még rozsnyói diák korában öt társával szövetkezve, az írói pályára készült; a köztük kiosztott szerep közül neki jutott Shakespeare és Calderon, és ezért tanulta a spanyol nyelvet és mindjárt utánna a portugallt is. 1848-ban csaknem befejezett jogi tanulmányait megszakítva, júniusban Ragályi Ferdinád rozsnyókerületi képviselővel mint gyakornok a pesti országgyűlésre sietett, de a haza közveszélye már néhány hét múlva legelső honvéd-tüzéreink sorában találta; részes volt a győri táborozásban, a schwechati csatában, a Simunich ellen folytatott harcokban; 1849-ben újonczok tanítására Debreczenbe, illetőleg Nagyváradra küldötték, s Windischgrätz Budapestre vonulása napján a magyar utócsapatok legvégén, ágyúit ökrökkel vontatva, távozott a fővárosból. A szigorú tél és a nehéz út sanyarai megtörték, úgy hogy Debreczenben s Nagyváradon betegeskedett, tavasz felé pedig a bácskai sereghez rendeltetvén, Nagy-Becskereken csaknem áldozata lett kétszeresen kitört bajának. Alig lábadozva, ismét síkra szállt, részt vett az egész délmagyarországi hadjáratban a temesvári csatáig (aug. 11.), mely után Mehádiáig verődvén, itt osztrák foglyul esett. Szökéssel menekülve, mint elcsigázott földönfutó Szarvasra ért, hol bátyja, ki akkor ott tanár volt, némi támaszt nyújthatott neki. Az 50-es évek elején a bécsi polytechnikum növendéke lett. A politikai üldözésnek még itt sem volt vége, mert 1854. jan. elfogták; pár hét mulva azonban visszanyerte szabadságát és ismét a tudománynak élhetett. Látogatta az egyetemet is és hat év alatt annyira kiképezte magát, hogy magában Bécsben azonnal tanszéket foglalhatott volna; de ő visszatért szerény magán nevelőnek Leiningen Károly özvegye házába. 1857-től kezdve tizenkét évig a pesti ág. ev. gymnasium tanára, hat éven át igazgatója is volt. Tanári működését hivatalbeli társa Horváth Zsigmond, sirjánál mondott beszédében, röviden úgy jellemezte, hogy az ő tanárrá történt megválasztása a gymnasium reorganizálása volt; és e nyilatkozatot igazolja az a ritka tünemény, hogy őt egyháza tagjai, kik hálájokat jegyzőkönyvileg is megörökítették, és kortársai, tanítványai mind osztatlanul tisztelték, szerették. Baja, mely 1864-ben kezdett jelentkezni, 1867 vége felé ismét erőt vett rajta s a hiába való fürdőzések után a gyógyíthatatlan kór, az atyjáéhoz hasonló bélfajulás 1869. szept. 5. megölte Pesten. A Kisfaludy társaságban 1870. febr. 5. bátyja Greguss Ágost tartott fölötte emlékbeszédet.
Első kísérletei, valamint későbbi kedvtöltései költemények voltak, de ezeket ki nem adta; szerkesztette azt az emlékiratot, melyet, országos nőképezde fölállítása iránt, 7000 hölgy aláirásával, 1869-ben Deák Ferencz nyújtott be a képviselőháznak. A Luziada V. énekét a Család Könyve (1856. Camoens életrajzával) közölte, az Inez de Castro epizódja (III. ének 118–135. st.) pedig a Pesti Naplóban (1856) jelent meg; az első éneket Toldy F. adta ki az Uj M. Múzeumban (1860.); írt még a Család Könyvébe (1855. A villanydelejes távirókról, Az óriás hajó, A szivárvány. 1856. Az éjszaki fény, 1857. Ujabb közlemények a sarkvidékről, A villanyosság alkalmazása óraművekre), a Pesti Naplóba (1857. 283. sz. Még egy szó a magyar Kosmosról), az Országba (1868. 76. sz. Könyvism.), a Budapesti Szemlébe (1865. Az újabb természettan iránya, 1868.) a M. Sajtóba (1865), Politikai Hetilapba (1865–1866), a pesti ág. ev. gymnasium Értesítőjébe (1867. A természettan tárgyalásáról), Az Országos Tanáregylet Közlönyébe (1867. Realismus és humanismus a középtanodákban, 1868. Félrepillantások a tanterv és tanárok ügyére), a Természettudom. Közlönybe (1869. A meteorologia haladása, Geologiai kert, Apró időközök mérése, A meleg mint munkás, A közlékenységről, 1873. Észrevételek a természettani műszótár ügyében, hátrahagyott irataiból), a Vasárnapi Ujságba (1869. Egy csésze kávé, 1870. A hő és nehézkedés), a Természetbe (1860. Geologiai kert, 1870. A veszett nyomok, A tűzhányók), a M. tudom. Akadémia Értesitőjébe (1870. Hő és nehézkedésről, kivonat, 1866. Az állandó nyomás az állandó térfogat melletti hőfoghatóságok különbségéről), a Mathem. és Term. Közleményekbe (IV. 1865–66. A Dunavíz hőmérséke). A Kisfaludy-társaságban 1868. ápr. 29. foglalta el székét: Határkérdések a szép- és a természettudományok között (Kisf.-társ. Évlapjai Uj F. IV.). Az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Közönséges természettan középtanodák alsó osztályai számára. A m. tud. akadémia által a hölgyek díjával jutalmazott pályamunka. Pest, 1861. (Tudományok Csarnoka I.)
2. A nemes fészek. Turgeneff után ford. G. Pest, 1862.
3. Természettani földrajz. A mívelt rendek szükségeihez alkalmazva. A m. tudom. akadémia által a magyar hölgyek díjával jutalmazott pályamunka. Pest, 1864. (9. kőny. szin. földabroszszal. Tudományok Csarnoka IV. Ism. Vasárnapi Ujság. 22. sz.)
4. Természettan. Középtanodák alsóbb oszt. számára, 179 ábrával. Pest, 1867. (2. átvizsgált kiadás Pest, 1869. 3. k. Bpest, 1873., 4. k., átvizsgálta Berecz Antal, 1875., 5. k., 1876., 6. k., 1877., 7. k. 1884. átdolg. Berecz A., 8. k. 1891. telj. átdolg. Berecz A. Bpest.)
5. Camoens Luziádája. Ford. és jegyzetekkel ellátta. Pest, 1865. (Kiadta a Kisfaludy-társaság. 2. kiadás Bpest, 1874.)
6. A Duna vizének hőmérséke 1866-ban. Pest, 1867. (Mathem. és term. tud. Közlemények V. 4. sz.)
7. Természeti képek. Pest, 1869. (a «Corvina» könyvkiadó társulat kiadása.)
8. Hő és nehézkedés. Pest, 1870. (Értekezések a term. tud. köréből II. 5.)
9. Az állhatatos fejedelem, színmű 3 felv. Irta Don Pedro Calderon de la Barca, ford. Győry Vilmossal. Kiadta a Kisfaludy-társaság. Pest, 1870. (Spanyol Színműtár I.)
10. Greguss Gyula összegyűjtött értekezései. Emlékbeszéddel Greguss Ágosttól és előszóval Szily Kálmántól, Bpest, 1876. (Photogr. arczképével és aláirásával. Természettudományi Könyvkiadó Vállalat XI.)
Szerkesztette 1867-től a m. tudom. akadémia természettudományi szakosztályának értekezéseit.
Physikai műszótárt nyújtott be a m. orvosok és természetvizsgálók egri (1868) gyűlésének.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 42. l.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj Folyam, III. 34., IV. 524. V. 70., 79. l.
Országos Tanár-Egylet Közlönye IV. 213. l. (Mauritz Rezső. Nekr.)
1869: Budapesti Közlöny 204. sz. (Nekr.) Hon 207. sz. Vasárnapi Ujság 40. sz. arczk. Magyarország és a Nagyvilág 38. sz. arczk. Hazánk és a Külföld 40. sz. arczk. Pesti Napló 205. sz. M. tudom. Akadémia Értesitője III. 171., 208. IV. 82. l.
Greguss Ágost, Greguss Gyuláról Emlékezés. Pest, 1870.
Szinnyei Repertóriuma Történelem II., Természettud. (III.) és Könyvészete.
M. Könyvészet 1876–77., 1887., 1891.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Horváth Ignácz Könyvészete 1884., 1887.
Doleschall, E. A., Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer hauptstädtischen Gemeinde. Bpest, 1887. 128., 132., 174. l.
Beőthy Zsolt, Magyar Nemzeti Irodalom Történeti Ismertetése II. és gyászjelentés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
