Jakabfalvy Gyula (jakabfalvai)
Jakabfalvy Gyula (jakabfalvai)
nyug. kir. curiai biró, J. Ferencz megyei aljegyzőnek és thuriki Thuránszky Teréziának fia szül. 1828. júl. 7. Gagy-Bátorban (Abaúj-Tornam.); tanulmányait Lőcsén, Késmárkon, Eperjesen, Sárospatakon és a pesti egyetemen végezvén, letette az ügyvédi vizsgát. Az 1848–49. szabadságharczban mint honvédtüzér vett részt és sebet is kapott. 1867-ben kir. táblai fogalmazó, 1889-ben táblai biró, 1892-ben curiai biró volt; később nyugalomba vonult. Meghalt 1895. febr. 13. Budapesten.
Czikkei a Pesti Hirnökben (1861. 29. sz. Választási qualificatio), a Sürgönyben (1862. 111. és 115. sz. Két fejedelmi arczkép jogi keretben, 115., 116., 121. sz. könyvism.), a Nővilágban (1862. A nők befolyása a társadalomra), az Ország-Tükrében (1864. Hermogenes egy csodálatraméltó szónok emléke), a Főv. Lapokban (1864. Pope a franczia kritika törvényszéke előtt), a Törvényszéki Csarnokban (1867. 77. és köv. sz. A codificatio alkalmából, 1869. jan. 8. és 12. könyvism.); a Jogtudományi Szemlében (1869. Igazságszolgáltatásunk reformkérdéséhez).
Munkája: Xenophon mint államgazda. Pest, 1862.
Kiadta nagybátyjának Jakabfalvy Andrásnak Egyházi politika cz. munkáját (Bpest, 1886) és életrajzot is írt hozzá.
Nevét, úgy a többi Jakabfalvyakét is többször Jakabfalvaynak írják.
Petrik Könyvészete.
Gubernatis, A. de, Dictionnaire International des écrivains.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
