Janóczi András,
Janóczi András,
kurucz katona lehetett a XVII. század végén s azok közé tartozhatott, kik Thököly ügyének lehanyatlása után a felszabadító seregekbe álltak, de mivel látták, hogy ott «inkább kedveznek az idegen jövevénynek», oda hagyták a sereget és kivándoroltak a hazából is. J. is «tengeren túl»-ra megy, hogy ott szerezzen «becsületes jó hírt-nevet». Mint vallásos ember bizik Isten segítségében és érzékeny bucsút vesz rokonai- s barátaitól, kiket talán soha sem fog többé látni.
Vitézi éneke: Ideje bujdosásomnak ... (20 négysoros strófa. A versfejekben: Janoczi Andras csinalá. Kézirata megvan a m. n. múzeumben. Lenyomatta: Thaly K., Régi M. Vitézi Énekek I. kötet 263. és Adalékok I. 266–269. 1.)
Thaly K., Adalékok a Thököly- és Rákóczykor irodalomtörténetéhez. Bpest, 1872. I. 269.
Kis Sándor, Kuruczvilág Költészete. Kolozsvár, 1887. 85. l.
Beöthy Zsolt, Képes M. Irodalomtörténete. Bpest, 1896. I. 434. l.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
