Kazaly Imre,
Kazaly Imre,
theologiai doktor és r. kath. plébános, szül. 1846. febr. 8. Szegeden (Csongrádm.), hol atyja elemi iskolai tanító volt; gymnasialis tanulmányait szülővárosában és 1861-ben a vácz-egyházmegyei papnövendékek sorába fölvétetvén, a VII. és VIII. osztályt Nagyszombatban járta, a theologiát mint a Pazmaneum növendéke a bécsi egyetemen hallgatta. 1869. febr. 26. misés pappá szenteltetett föl és hét hónapi Benyovszky Vincze volt pest-megyei alispánnál Gyónon mint nevelő, azután Bujákon mint segédlelkész működött. 1871-ben a váczi püspök szertartója lett. 1873-tól a váczi papnevelőben az egyházjogot és egyháztörténelmet adta elő. 1882-ben szentszéki ülnök, 1886. márcz. 20. theologiai doktor lett, 1889-ben plébános Lőrinczen, kevéssel azután Dorosmán, 1893 óta Nagy-Kátán.
Szépirodalmi czikkeket írt az Új Időkbe s a Váczvidéki Közlönybe (1875–76.), a Reménybe, a Charivariba, a Mátyás diákba, a Váczi Közlönybe sat. Egyházjogi, egyháztörténelmi, társadalmi és kritikai czikkeket írt 1875-től a következő lapokba s folyóiratokba: M. Állam (1882. 58. sz. Quousque tamen abutere? A Barát fülek cz. mű ellen, 187. sz. Néhány vonás a bécsi kath. hitéletről, 1884. 139. sz. Neszveda István filomélai püspök.), M. Korona, Religio, (1878. A hajdani menedékjog, 1879. A szentségtörő rablás és Isten büntetése, 1880. A két apostolfejedelem végső napjai, 1885. Egy hiányzó egyetemi tanszék, Krisztus és tyanai Apollonius, 1886. A kiengesztelés nagy munkája hazánkban), Uj M. Sion (1882. Tetzel János, 1884. Kátéink tökéletesítéséről, 1885. Kölcsönös viszony a plébános és káplánja közt), Havi Közlöny, Irodalmi Értesítő, egri Irodalmi Szemle, Hitoktatás, Katholikus Szemle, Kath. Theol. folyóirat, Válogatott magyar kath. egyházi beszédek gyűjteménye sat. Az 1876-ban megindult, de rövid életű Tájékozónak főmunkatársa volt (1881. Commentárok a magyar protestánsok márcz. 15. kérvényéhez, 1882. A népies irányú kath. irodalom érdekében); a Kath. Hitszónok (1880.) számára nehány szent beszédet írt; a Népiskolai Tanügy (1883. Kritika az iskolaszékekről); a Szt. István Társulat Naptáraiban (1882., 1883., 1885., 1887.) is jelentek meg tőle egyes czikkek; az 1884-ben keletkezett Magyar Katholikus cz. lapnál szintén mint főmunkatárs működött.
Munkái:
A kath. egyházjogtan kézikönyve, különös tekintettel Magyarország jogi viszonyaira. Vácz, 1877. Két kötet. (2. jav. és bőv. kiadás, 1877.; ism. Jogtudom. Közlöny, melyre szerző válaszolt; 3. újonnan átnézett és bőv. kiadás 1882.; 4. kiadás 1888. u. ott. Ezen munkája több seminariumban mint tankönyv használtatik.)
Az egyetemes egyháztörténelem kézikönyve. U. ott, 1879–81. Három kötet. (I., II. ism. M. Sion, III. ism. Új M. Sion, 1882.)
A modern jótékonyság. Bpest, 1882. (Különny. a Religióból.)
Élet és társadalom. (Beszélyek és értekezések.) Vácz, 1882.
A hadkötelesek, katonák és honvédek nősülését szabályozó újabb törvényeink történeti kifejlődése és mai érvénye. Temesvár, 1886. (Különnyomat a Havi Közlönyből.)
Gyakorlati útmutatás a házassági ügyekben. A lelkeszkedő papság használatára. Ugyanott, 1887.
A lelkész hatásköre a házassági perekben. U. ott, 1890.
Váczi Közlöny 1884. 19. sz.
M. Állam 1884. 168. sz.
M. Könyvészet 1887.
Karcsú Antal Arzén, Vácz város története. Vácz, 1888. IX. 270. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Schematismus Vaciensis 1892. 131. l. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
