Kerpely Antal (krassai lovag), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Kerpely Antal (krassai lovag),

m. kir. pénzügyminiszteri tanácsos, a m. tudom. akadémia levelező tagja, a m. kir. vasművek nyug. igazgatója, szül. 1837. febr. 5-én Aradon; tanulmányait elvégezvén, 1856-ban a dognácskai bánya- és kohókezelésnél kapott alkalmazást; 1857. az osztrák államvasút-társaság titkára lett és Bécsbe küldetett. 1859. a társulat ösztöndíjával a selmeczi akadémiára ment, hol kiképezte magát, mire 1862-ben meghívta az osztrák-magyar államvasút-társaság mint mérnököt az aninai vasgyárába. 1864-ben mint a társulat vegyésze az oraviczai paraffingyárban volt alkalmazva, 1865-ben mint mérnök a ruszkabányai kohónál; de alig működött itt pár évig, midőn beutazta Szászországot, a Rajnavidéket és Würtemberget; azután Ruszkabánya közelében épített egy vasgyárat, melyet 1867-ig vezetett. (1865-ben szabadalmat nyert a nyers vasnak kéntől, phosphortól és réztől való megtisztítására, s e szabadalmat a gróf Einsiedel-féle gyárakban alkalmazta.) 1866-ban Szászország, Westphalia s Würtemberg vasipar kerületeit látogatta meg. 1867-ben kinevezték a rhoniczi (kisgarami) vasgyárhoz segédigazgatónak, 1869-ben pedig a selmeczi bányászati akadémián a vaskohászat tanárának. Az ő érdeme, hogy számára ezen tanszéket szervezték. Ezen évben Szászország, Poroszország, Belgium és Francziaország jelesebb vasműveit tette tanulmánya tárgyává. 1872-ben lett bányatanácsos, 1874. a III. osztályú vaskoronarendet nyerte s 1875-ben lovagi rangra emelkedett. (1870-ben részletesen tanulmányozta Magyarország és Erdély vasbányáit, miről a külföldet külön munkában értesítette. 1872-ben beutazta Angol-, Dán- és Svédország vasipar kerületit; 1874 tavaszán Angolország, ősszel Morvaország, Ausztria, Stiria, 1877. Karinthia és Stiria jelesebb vaskohóit látogatta.) A m. tudom. akadémia 1877. máj. 24. választotta meg levelező tagjának. 1881-ben a m. kir. pénzügyminiszterium az öszpontosított vasgyárak élére állította; már ekkor miniszteri tanácsosi rangja volt.

Czikkei a Bergund Hüttenmännische Zeitungban (1864–1865. két értekezése: a vasnak a kénhydroidtól megszabadítására két új eljárást ajánlott, mely feltünést keltett), a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1868. Villany-riasztó, villany-jeladó, mellyel bizonyos nemű kazán-szétpattanásoknak elejét lehetne venni, rajzzal, 1883-tól a bányászati rovatot vezette, 1885. A vasút és hengerelt kovács vascsövek gyártása, ábrákkal); a Bányászati és Kohászati Lapokban (1868. Uj léghevítő készülék nagyolvasztók számára, Faszénnel tüzelő nagyolvasztók megindítása, Központi gázfogó és adalékosztó készülék, 1869. Egyetemes pályasin-hengermű, A vas- és ólom-nagyolvasztók üzemének megszüntetése, Folyton működő perhelő pestek, 1870. Jelentése az állam költségén tett tapasztalati utazásáról, Vaskohászati telepítések. 1871. A bánya- és kohómunkások gyarmatosítása, 13 rajzzal, Magyarország vaskohászatának jelene és jövője, Ujabb léghevítő-készülék, rajz., Uj pörkölő pestek, rajz., Forgatható tűzrács, rajz, Vaskavarógépek, rajz., Függő pálya hengerművekben, rajzzal, Légzáró fúkas, rajz., 1872. Tanhelyiségek Selmeczen és másutt, rajz. A vaskohászat kovasavas vegyületei, a salak, Dank forgó kavargépe, 1873. Gömöri vasút, szénszállítás, vaskőkutatás, magyar földbirtokosok, 1874. Bécsi közkiállítás, vaskohászat, ábrákkal, Gyula, pályasin végekre, rajz., Siemens-féle kavarópest, rajz., Kovácsvas- és aczélgyártás közvetlenül vaskövekből, 1875. Iró-aczél-tollak gyártása, rajzzal, Ujabb kavarópestek, 1880. Adatok a Martinaczél tanulmányozásához és analysiséhez. Folyt vas és aczél phosphortalanítása és a magyar vasipar, 1881. Reflexiók a kir. vasművek fölött, 1887. A magyarországi vasgyárak versenyképessége); a Nemzetgazdasági Szemlében (1884. A magyar vasgyárak, hámorok és vasgyártmányok ismertetése); Magyarország vaskohászata (Angolul olvastatott az Iron and Steel Institut vándorgyűlésén 1882. Bécsben).

Munkái:

1. Berichte über die Fortschritte der Eisenhütten-Technik im Jahre 1864, nebst einem Anhange, enthaltend die Fortschritte der andern metallurgischen Gewerbe. Leipzig, 1866. (Im Jahre 1865. II. Jahrg. 1867. sat., mely 1896-ig 29 kötetben jelent meg. U. ott, több kőny. tábl.)

2. Das Eisenhüttenwesen in Ungarn, sein Zustand und seine Zukunft. Schemnitz, 1872. Két térképpel és egy tábla rajzzal.

3. A vaskohászat gyakorlati és elméleti kézikönyve. Írta a m. kir. pénzügyminisztérium megbízásából. U. ott, 1873–74. Két kötet 60 kőmetszetű rajztáblával és 54 szövegrajzzal.

4. Das Eisen auf der Wiener Weltausstellung. U. ott, 1873–74. Két füzet.

5. Die Anlage und Einrichtung der Eisenhütten. Leipzig, 1873–1884. Füzetekben. 114 nagy folio rajztáblával.

6. Magyarország vaskövei és vasterményei különös tekintettel a vas legfőbb chemiai és physikai tulajdonságaira. A m. kir. természettudom. társulat megbízásából. Bpest, 1877. rajzmellékletekkel és fametszetekkel. (1882-ben a m. tudom. akadémia által a Marczibányi mellékjutalmában részesíté. Németül. Bécs, 1878.)

7. A vas chemiai alkata és kemnysége közötti vonatkozások. Bpest, 1878. (Székfoglaló 1877. Ugyanez németül: Bécs, 1878. Értekezések a term. tud. kör. VIII. 9.)

8. A vaspályasinek főbb tulajdonságaira vonatkozó kisérletek és tanulmányok. Selmecz, 1878. 17 rajztábl. és több fametszettel. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból. Németül: Lipcse, 1878.)

9. A folyékony cyánsó vas nagyolvasztóból U. ott, 1878. (Értek. a term. tud. kör. VIII. 13.)

10. Eisen und Stahl auf der Weltausstellung in paris 1878. Leipzig, 1879.

11. Az aczél megkülönböztető jelei. (Indított tömecsű állapot, meleg törőpróba. Bpest, 1879. Nagy tábla rajzzal. Értek. a term. tud. kör. IX. 11. Németül is megjelent, angolul az Iron cz. szaklap közölte.).

12. Adatok a Martin-aczél tulajdonságainak ismertetéséhez. U. ott, 1880. (Értek. a term. tud. kör. X. 4. Németül is megjelent.)

13. A magyar vasipar jövője. (A legközelebbi tiz évben.) U. ott, 1884. (Értek. a nemzetg. kör. II. 5. Ism. Nemzetgazd. Szemle. Németül: az Österr. Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesenben.)

14. Magyarország vasipara az országos kiállítás idejében. U. ott, 1885.

Szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat 1871-től 1881 végeig Selmeczen.

A selmeczi m. k. bányász- és erdész-akadémia Emlékkönyve. Selmecz, 1871. 206. l.

Szinnyei Könyvészete.

Catalogus Bibl. Joan. Card. Simor. Strigonii, 1887. 714. h.

Petrik Könyvészete.

Kiszlingstein Könyvészete.

Ország-Világ 1892. 46. sz. arczk.

Pallas Nagy Lexikona X. 451. l. (Péch.)

Kayser, Bücher Lexikon XXVII. 887. l.