Manoilovics Emil (alvárai),
Manoilovics Emil (alvárai),
nyug. curiai tanácselnök, szül. 1823-ban Szabadkán (Bács-Bodrogm.); szülővárosában és Pesten tanult és itt 1845-ben ügyvédi oklevelet nyert. Szabadkán telepedett le, hol az ügyvédséget mintegy 24 évig folytatta. 1865-be Versecz városa megválasztotta országgyűlési képviselőnek; Manoilovics ekkor a balközéphez csatlakozott és mint ennek tagja vett részt az első delegatióban. Midőn a főtörvényszéket 1869-ben szervezték, kir. semmitőszéki bíró lett, 1887-ben pedig a curia tanácselnöke. Tagja volt a legfőbb törvénykészítő bizottságnak; a hazai jog codificationalis munkájánál is jelentékeny szolgálatokat tett és az e téren szerzett érdemei jutalmául kapta a szent Istvánrend középkeresztjét; 1896 végén nyugalomba vonult. Meghalt 1897. ápr. 26. Szabadkán.
Czikke a Nemzetben (1882. 30. sz. A szerb esküdtszéki intézmény). Országgyűlési beszédei a Naplókban (1865–68) vannak. A Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Pallas Nagy Lexikona XII. 285. l.
Szabadka és Vidéke 1897. 18. sz.
Vasárnapi Ujság 1897. 18. sz. (Nekr.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
