Margitai Gábor (margitfalvi),
Margitai Gábor (margitfalvi),
1848–1849. honvédmérnökkari őrnagy, később uradalmi építész-mérnök, M. István ev. ref. lelkész és tordai Illyés Julianna fia, szül. 1810-ben hajdú-Hadházon; iskoláit Ér-Diószegen kezdette a gymnasiumban és 1824–33-ig a debreczeni collegiumban folytatta; az építészeti és mérnöki szakra való hivatását követve, 1833-tól a pesti egyetemen végezte tanulását. 1841-ben a nagyváradi kerületi kir. építészeti hivatalhoz kir. építészeti rajzoló-mérnöknek alkalmazták. Innét hasonló minőségben Aradra helyeztetett át. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állot és hasznos szolgálatokat tett különösen Arad körül. A világosi napok után Jankafalvára (Ér-Diószeg szomszédságában) menekült. 1851-ben Nagyváradon elfogták és 1855-ig az ideiglenes kataszternél volt beosztva. 1856. márcz. 23. lemondott hivataláról és több uradalomban mérnökösködött. 1870-ben a borszéki gyógyfürdő-intézet rendezése és kiépítése czéljából hat évre rendszeresített mérnöki állásra választatott meg. Később uradalmi építészeti mérnök lett Élesden (Biharm.). Meghalt 1889. szept. 21. Marosvásárhelyt.
Arczképe: kőnyomat Emlékirataiban.
Czikkei a Honvéd-Albumban (1868. Az oláh-biró); az Országos Honvéd-Naptárban (1869. Kossuth-völgy); az Archaeol. Értesítőben (1869. Archaeol. levelek, 1873. Borszéki leletek).
Munkái:
1. A tölgyesi szoros és közlekedései és a székpataki uj országút. Kolozsvár, 1877.
2. Aradi vésznapok. Margitfalvi Margitay Gábor 1848–1849. honvédmérnökkari őrnagy emlékiratai. Sajtó alá rendezte és kiadta Nagy Izsó. Bpest, 1890. Szerző arczképével. (Ism. Ludovica Académai Közlönye, Budapesti Szemle LXXII., P. Hirlap 113. sz.).
M. Könyvészet 1890. és gyászjelentés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
