nyug. főreáliskolai tanár, a m. tud. akadémia levelező tagja. szül. 1838. máj. 14. Bártfán (Szepesm.), hova régi nemesi lengyel családból származó ősei a XVIII. század végén, a lengyel szabadságharcz után költöztek, és a hol atyja M. Ferencz senátor és városi patricius volt. A középiskolát Bártfán, majd később Sátoralja-Ujhelyben, Rozsnyón és Lőcsén végezte; felsőbb tanulmányait 1863-ban a budai műegyetemen kezdette meg, majd a bécsi polytechnikumon folytatta és végezte be 1866-ban. Közben mindig foglalkozott archaeologiával és műtörténettel, mihez nagyban hozzájárultak szülővárosának remek műemlékei (dom és városház). Tanulmányainak végeztével a mérnök-építészi szakpályára lépett, melyet azonban egészségére való tekintettel később a tanári pályával cserélt fel. Tanári működését 1867-ben kezdette meg a körmöczbányai állami főreáliskolánál, mint az ábrázoló mértan és építészet tanára. Később a kassai állami főreáliskolához helyezték által. 1880. máj. 20. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta. 1897. jún. 3., mikor nyugalomba vonult, megkapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. A magyarországi műemlékek országos bizottságának, a bécsi Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der historischen Kunstdenkmäler, a milanói Collegio Internationale di scienze, lettere ed arti tagja, az országos iparművészeti múzeum felügyelő bizottságának, a felsőmagyarországi múzeum választmányi tagja, a kassai kereskedelmi és iparkamara kültagja, az országos m. iparművészeti társulat kassai képviselője, a párisi 1878. közkiállítás ezüst (medail d'argent), az 1879. évi székesfehérvári kiállítás arany- és a milleniumi országos kiállítás nagy érmének és díszoklevelének tulajdonosa, a kassai m. irodalmi társaság alelnöke sat.
Czikkei, melyekhez a képeket ő maga rajzolta, a kassai állami főreáliskola Értesítőjében (1862. Kassa városának középkori műemlékei); a Hazánk és Külföldben (képekkel 1865. Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király síremléke a krakkói vártemplomban, Zborói várkastély és Rákóczy régi harangja, Serédi emlékkápolnája Zboró mellett, 1866. Rákóczy tornya Vásáros-Naményben, A lébényi templom, 1867. Nagy-eöri, nehrei, várkastély Szepesmegyében, 1867. A vielicskai sóaknák, Szepesi káptalan székesegyháza, 1868. Bártfa város régiségei, Szent Egyed temploma, 1869. A szent-benedeki kastély, Torna város főtere és Tornai János sírköve, 1870. Hazánk egynehány középkori műemléke, 1871. A bártfai halotti oszlop, Az építészeti műstylusok népszerű ismertetése); a Vasárnapi Ujságban (1864. Kölesd, Tolnamegyében, 1865. Szerencs város, A budai bombatér, A bártfai régi harang, A budai vízivárosi templom, A lőcsei r. k. templom, Remetei g. e. templom Máramarosmegyében, képpel, 1867. A fritsi várkastély, Thurzó Szaniszló síremléke, 1868. Zápolya István nádor síremléke és a szepesi káptalan régi pecsétje, 1869. A körmöczi alsó kapu, A beszterczebányai vár, A körmöczi vártemplom sat.); az Archaeologiai Értesítőben (1869. A kis-szebeni régi harangokról, 1870. Jelentés a kis-szebeni ásatások eredményéről, 1870. Jelentés a kassai ásatások eredményéről, 1871. A régi papirban található vízjegyekről, 1871–1872. Archaeologiai levelek, 1873. A bártfai középkori műemlékek ismertetése, 1874. A lőcsei, eperjesi, a kézsmárki, a szepesváraljai és a csetneki középkori műemlékek ismertetése, 1875. Régészeti kirándulás Tornára, a Krasznahorkára, 1876. A markusfalvi vártemplomról, s a Mariássy czímerészeti emlékeiről, 1878. A szalánczi vár donjonjában lévő czímerekről, 1886. A szepesszombati plébánia-templom, 4 ábrával, A bártfai középkori freskókról, 1887. Ragusai Vincze mester sárosmegyei művei, 3 képes tábl., 1888. Egy elpusztult műemlékünkről, Két régi síremlék a kassai dómban, két képpel, Régi városi ürmérczék, 4 ábr., Felsővidéki műemlékek, 1889. Régi mozsarakról, képes tábl., Serédy Gáspár emlékkápolnája, egy képes tábl., A kassai mészáros czéh régi pecsétje, két ábr., A fritsi várkastély sgrafittói, ábrával, 1893. Új adatok a bártfai templom építésének és felszerelésének történetéhez, A szmrecsányi templom és mennyezetének festményei, A toporczi templom Szepesmegyében, Árvamegye műemlékei, 1894. Adalék régi fatemplomaink ismeretéhez, Sárosmegyei műemlékek, 1895. Faépítészetünk műemlékeiről, A lechniczi zárdatemplom, 1901. Néhány felső-vidéki műemlék); az Ország Tükrében (1865. Bártfa és vidéke, képpel); a Magyarország Képekben (1867. Gergelaky család czímere, képpel, 1868. Thurzó Szaniszló síremléke, képpel, Zápolya István nádor síremléke és a szepesi káptalan régi pecsétje, két képpel); a Magyarország és a Nagyvilágban (1869. Zólyom vára, képpel); az Archaeologiai Közleményekben (1870–1871. Harangjaink ismeretéhez, hat ábrával, IX. 1871. A bártfai «Wasserthurm» nevű bástya; 1873. Honi erődeink ismeretéhez, A czikádori cziszterczita apátsági templom maradványa, Adalék a régi magyar keresztelő medenczék ismeretéhez, 1876. Az 1875. régészeti utazásom eredménye, 1877. Liptómegye középkori építészeti műemlékei, 1878. A szent Miklóshoz czímzett eperjesi r. k. templom ismertetése, Az úgynevezett aranymetszet aesthetikai törvényének alkalmazása a csúcsíves stylben, A felső-magyarországi múzeumban levő czéhpecsétekről); a Földtani Közlönyben (1871. Mammuth-csontok Sárosmegyében); a Mittheilungen der k. k. Centralcommission zur Erforschung und Erhaltung historischer Kunstdenkmale-ban (1871. Die St. Aegidii Pfarrkirche zu Bartfeld, 1872. Die zebner Pfarrkirche ad S. Joannem decollatum, Über einige oberungarische mittelalterliche Kunstschmiede-Arbeiten, 1874. Das Gefäsz für die h. Oele und der Taufstein in Wallendorf-Szepesolaszi, 1880. Über Holzkirchen in den Karpathen); a Bud. Szemlében (1876. A renaissance hazánkban); az Egyet. Philologiai Közlönyben (1879. XV. századi német költemény egy bártfai kéziratból); a M. Könyv-Szemlében (1880. A bártfai egyházi könyvtár szekrényei és könyvei a XV. és XVI. századból); a Pesti Naplóban (1885. 92. sz. Művészet a műiparban, 1889. 141., 142. sz. Henszlmann Imre emléke); a kassai Kazinczy-kör 1898–1901. Évkönyvében (Műipari emlékeink a felföldön s a múzeumok kulturális jelentősége); a kassai Pannoniának, Kaschauer Zeitungnak és FelsőMagyarországnak is munkatársa volt.