Nagy László (branyicskai),
Nagy László (branyicskai),
ügyvéd, Nagy János szászváros-széki királybiró és Brúz Mária fia, szül. 1776. febr. 4. Szászvároson; tanulását a nagyenyedi ev. ref. collegiumban 1787-ben kezdette s 1798-ban végezte; könyvtárnoka volt az iskolának két évig, tanította a rhetorikát és jegyzője volt a tanári testületnek. Az iskola végeztével a cancelláriára ment és 1800-ban ügyvédnek esküdt a királyi tábla s aztán a nemes szász nemzet egyeteme előtt. Ügyvédi gyakorlatát Hunyadmegyében, mint annak táblabirája, folytatta 1816-ig; mikor lemondva jövedelmes állásáról, Szászvárosnak szentelte egész munkásságát. A szászvárosi evang. reform. gymnasiumban a hazai törvényeket és jogot, latin nyelvet és történelmet 24 évig ingyen tanította, sőt az ezért utólagosan megajánlott tiszteletdíjat sem fogadta el. Meghalt 1836. júl. 8. cholerában.
Munkája: Jus Transsilvanico-Saxonum. Editum per Leopoldum Nagy de Branyitska. Claudiopoli, 1845. (Végén: Syntagma certarum et dubietatum, e statutis jurium municipalium saxonum in Transsilvania desumtarum et resolutarum. A szerző már 1822-ben megnyerte kinyomatásához az engedélyt. Fia Nagy Leopold adta ki).
Kéziratban maradt több tanulmánya s jegyzetei, melyeket unokája Nagy Mór az erdélyi múzeumnak engedett át.
Parnassusi Időtöltés 1796. (Benkő Ferencz, A nagy-enyedi ritkaságok).
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 78. l.
Petrik Bibliogr. és unokájának Nagy Mórnak szives közlése.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
