Ozdi Ferencz (gálfalvi),
Ozdi Ferencz (gálfalvi),
az erdélyi udvari kanczelláriának protokollistája, szül. 1741. jan. 11. Kiskeden (Udvarhelyszék); tanulmányait Kolozsvárt végezte, ezután a királyi ítélőszéknél joggyakorlatra lépett. Hosszú tünődés után arra határozta el magát, hogy a kath. vallásra tér, a miért szülei kitagadták; e miatt 1762. febr. 18. elhagyta Erdélyt és egy ideig Nagyváradon tartózkodott. Innét Patachich Ádám váradi püspök közbenjárására Bécsben a császári kápolnában Mária Terézia királynő és fia II. József jelenlétében azon év máj. 28. megkereszteltetett és arany lánczczal megajándékoztatott. Az erdélyi udvari kanczelláriánál nyert alkalmazást, egyszersmind a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait és különösen az államtudományokban való képességének hivataloskodása alatt fényes jeleit adta.
Munkája: A nagy parancsolatnak tudniillik a felebaráti szeretetnek igaz magyarázatja, mellyet hajdan írt Muratorius Lajos Antal ... most pedig fordított ... Bécs, 1776.
Horányi még következő fordításait említi: Muratorinak A pestisről írt könyve; Buffiernek A keresztényi vallásnak igazságáról győzedelmes mutogató okokkal írt munkája; Bellegard apát úrnak A nevetséges dolgokról és azokat kerülő módokról szólló könyve, mellyben a mostani személyek hajlandósága és erkölcse ábrázoltatik; Dell-Ossanak A nagyvilági csaló semmiről, avagy a mostani boszorkányságról írt tudós könyve; Bossuet, Az ellen-mondók hitbéli tudományok történt dolgainak fontos leírása; (mindezen munkák megjelenéséről nincsen tudomásom, valószinűleg kéziratban maradtak).
Horányi, Memoria II. 716. l.
Danielik, Magyar Irók II. 242. l.
Petrik Bibliogr.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
