Palocsai György,
Palocsai György,
báró, II. Rákóczy Ferencz híve, huszártábornok, P. Mihály és Soós Erzse fia, szül. Palocsán (Sárosm.) előkelő családból, mely Palocsa és Dunajecz (Nedecz) várakat, a szepesi Eőrt és a fejérvármegyei Tordacsot bírta. P. előbb a pozsonyi kamaránál mint tanácsos szolgált és 1686-ban báróságot nyert, azután hosszabb ideig a császári hadseregben a Rajna mentén a francziák ellen harczolt, de 1703-ban Landau ostrománál súlyosan megsebesült. Az udvar azután a Gombos-féle huszárezredet, melyben P. is szolgált, visszarendelte Magyarországba, hol a Rákóczy-féle felkelés napról-napra jobban terjedt. P. a jablunkai szoroson át Palocsa várába vonult vissza, de míg Gombos tovább is Lipót szolgálatában maradt, P. Rákóczynak ajánlotta föl kardját, a ki huszárezredessé kinevezte s rokonának, Károlyi Sándornak tiszántúli hadtestébe beosztotta. Itt annyira kitűnt, hogy 1705-ben dandártábornokká léptették elő és három ezredet vezényelt. 1710. júl. tábornok lett és a dunántúli hadjárat vezetésével bizatott meg, 1710 végén pedig Ungvár parancsnokává nevezték ki. A szatmári béke után 1711 ősszel Bottyán tábornok fiatal özvegyét, Forgách Júlia grófnőt vette el második nejéül és csöndes visszavonultságban töltötte utolsó éveit. Meghalt 1730-ban.
Humorisztikus költeményeket írt nagy számmal, melyek közül többet közöl Thaly Kálmán az Adalékok II. kötetében. Versei a gazdaságvitelről (a Gazdaságtörténeti Szemlében 1898.); 1703-ban az akkor érvényes hadi szabályt fordította le magyarra.
Kézirati munkái, költeményei sat. a b. Palocsay-féle levéltárban vannak Lőcsén.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 93. lap.
Thaly Kálmán, Adalékok a Thököly- és Rákóczy-kor irodalomtörténetéhez. Pest 1872. I., II. k.
Hadtörténeti Közlemények 1895. 289. lap.
(Thaly K.).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 749. l.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
