Sbüll Ferencz,
Sbüll Ferencz,
róm. kath. plébános, szül. 1825. júl. 26. Turnischa (Zalam.) vendszláv mezővárosban, földmívelő szülőktől, kik korán elhalván, a kőszegi árvaházban nevelkedett; itt végezte a középiskolai osztályokat is. Azután Szombathelyt tanulta a VII. és VIII. osztályt és 1844-ben mint kispap Bécsbe küldetett a Pázmáneumba; itt töltött négy év alatt az egyházirodalmi iskola munkálkodásában is részt vett és különösen a Goffine magyarításában (1847–1848); ezen tanévben az egyházirodalmi egyletnek jegyzője is volt. 1848-ban kilépvén az intézetből, Mura-Szombatban (Vasm.), majd Víz-Lendván káplánkodott. 1858-ban Nagy-Dolinczra nevezték ki plébánosnak. Mindenekelőtt az éneklő-mester énekgyűjteményét nézte át és az elavult vend énekeket jobbakkal cserélte fel saját szerzeményeivel vagy fordításokkal. Meghalt 1864. ápr. 12. Nagy-Doliczon.
Czikkei a Religióban (1855. A vendszlávok rövid egyházi története, hitélete és népszerű vallási irodalma, A vízlendvai fára ájtatos egyletei, A megrögzött bűnösökkeli bánásmódról a gyóntatószékben, a-b. aláírással).
Falusi magányában írta a pesti hittani kar által jutalmazott pályamunkát, melyben a patronatusi viszonyokról történeti és jogi szempontból értekezik; de megjelenéséről nincsen tudomásom. A Deharbe-féle német katekizmust is lefordította vendszláv nyelvre.
Religio 1865. I. 32. sz.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
