Szőcs Géza (V.) | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Szőcs Géza (V.)

bölcseleti doktor, állami főgymnasiumi tanár, szül. 1870. Vizaknán (Alsó-Fehérm.); 1890. tett tanári vizsgát a magyarból és latinból, 1895. magyarból és ruménból. Jelenleg tanár a nagyszebeni áll. főgymnasiumban.

Czikkei a Hazánkban (1899. 151. Eminescu költeményeiből ford.), a M. Szóban (1902. 261. A hunn-székely írás), a Székely Nemzetben (1902. 194. Az ősmagyar írás), a nagyenyedi Közérdekben (1902. 7. sz. Mörike költ. ford., Maxim Gorkij 1903. 8–12. A török irodalom népszerű ismertetése), az Ujságban (1902. 20. Eminescu költ. ford.).

Munkái:

1. A vízaknai honvédek. Emlékfüzet. Bpest, 1890.

2. Csokonai és az olasz költők. Irodalomtörténeti tanulmány. Szentes, 1893. (Ism. Egy. Philol. Közlöny 1894.).

3. Egy pár szó Eminescu irodalmáról. Nagy-Szeben, 1895.

4. Eminescu. U. ott, 1895.

5. Erzsébet királyné emlékezete. Alkalmi beszéd 1901. nov. 19. U. ott, 1901.

6. Magyar-román társalgási gyakorlatok, bevezetésül rövid román nyelvtani részszel. U. ott, 1902.

7. Idegen és hazai tankönyvek. U. ott, 1905.

M. Könyvészet 1901.

Kalmár Elek Tanári Névkönyve. Lőcse, 1907. 133. l.

Petrik M. Könyvészet 1886–1900.