Thaly Emil (szécsi-szigeti),
Thaly Emil (szécsi-szigeti),
miniszteri tanácsos, az Első kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság magyarországi képviselője, 1841. nov. 21. Nagy-Surányban (Nyitramegye) született; tanulmányait Komáromban, Kecskeméten és a budai reáliskolában végezte; 1859. a József-műegyetemre iratkozott be. Pályáját 1865-ben kezdte meg az észak-keleti vasutnál, 1866. mint főmérnök a kassa-oderbergi vasut tervezésében és építésében vett részt, 1871. a m. kir. vasútigazgatósághoz nevezték ki, azután az akkor szervezett vasúti és hajózási felügyelőséghez. Ekkor már figyelmet keltett szaktanulmányaival. Készített tervet a Marosvásárhelyről a tölgyesi szoroson át Jászvásárra vivő vasuti vonalról, a mely Budapestnek Odesszával szerzett volna közvetlen vasuti összeköttetést. 1893. a Dunai Gőzhajó-Társasághoz, mint a magyar folyamrésznek forgalmi igazgatója került. A király 1896. miniszteri tanácsosi czímet adott neki, 1904. pedig a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Volt több külföldi rendjele is. A Mohács-pécsi vasut forgalmi igazgatója, a budapesti ev. ref. egyház tanácsbírája volt. Meghalt 1907. okt. 22. Budapesten. Jelen volt a stockholmi kongresszuson is és beutazta a skandináv államokat.
Czikkeket írt a szaklapokba: a Nemzetgazdasági Szemlébe (1877., 1879–80), a Pesti Naplóba (1993. 315. sz.) sat.
Munkája: A budapest-zimonyi vasut. Bpest, 1879. (Különny. a Nemzetgazdasági Szemléből. Németül is megjelent. Pécs, 1879.).
Nemzet 1896. 174. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 137., II Pótkötet 1904. 723 l.
Budapesti Hirlap 1907. 251. sz. és gyászjelentés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
