Zádor Gyula (fenyéri),
Zádor Gyula (fenyéri),
a nagy-váradi kir. ítélőtábla elnöke, a Lipót-rend lovagja és a németalföldi oroszlán-rend középkeresztese, előbbinek fia, szül. 1835. Pápán; a jogot a bécsi egyetemen hallgatta. 1857-ben állami szolgálatba lépett. 1860. a m. udvari kanczelláriánál vállalt hivatalt, melynek feloszlatásakor 1865. udvari fogalmazó lett. Még ez évben az igazságügyminiszteriumhoz elnöki titkárrá, majd osztálytanácsossá nevezték ki, 1876. pedig az elnöki osztály vezetésével bízták meg; majd miniszteri tanácsos lett és a miniszterium II. ügyosztályát vezette. Részt vett számos törvényjavaslat előkészítésében és kidolgozásában. Ő volt a miniszterium fegyelmi bizottságának elnöke is; ő volt a rabsegélyző egyesület egyik alapítója és sok esztendeig elnöke. Neki köszönhető első sorban a kiszabadult rabok menedékhelyének megalapítása Kőbányán és több hasonló intézeté a vidéken... A decentralizáció alkalmával nevezték ki királyi táblai elnőkké Nagyváradra. Meghalt 1892. ápr. Nagy-Váradon 57. évében.
Rajza van a Képes Családi Lapokban (1882.); jog: és törvénytudományi czikkeket írt a szaklapokba.
Munkái:
1. Zádor György emlékezete I. Levelezése Kazinczy Ferenczczel 1823–1831. Bpest, 1885 . (Ism. Bp. Szemle 108. sz., P. Napló 272. sz.)
2. Az erdő ördöge. Regényes elbeszélés. Bpest, év n. (M. Nép- és Ifjúsági Könyvtár 51.)
Kiszlingstein Könyvészete.
1892: Vasárnapi Ujság 15. sz. arczk., Egyetértés. 95. sz.
Budapesti Hírlap 96. sz. és gyászjelentés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
