bárányjel, bárányjegy, bárányrovás, bárányszoktató
bárányjel, bárányjegy, bárányrovás, bárányszoktató: fából páronként faragott, madzagon csüngő jel, amelynek egyikét a juhász az anyajuhra, a másikat újszülött bárányára kötözte, hogy felismerje, melyik bárány melyik anyához tartozik. A juhász maga faragta a bárányjeleket, s mivel egy nyáj állatjainak lehetőleg mindegyikére a többitől különböző forma kellett, a bárányjelek a legkülönbözőbb alakú faragványok, de többnyire háztartási eszközök és mezőgazdasági szerszámok miniatűr utánzatai. Leginkább a Dunántúlon voltak elterjedve, az Alföldön elvétve fordultak elő, Erdélyben nem volt ismeretes. Használata a merinói juh meghonosodásával kezdődött Mo.-on. A múzeumokban őrzött sorozatok többnyire a 19. sz.-ból valók, s ez olykor a faragványokról is leolvasható, amikor olyan eszközformát utánoztak, amely a 20. sz.-ban már nem volt használatban, pl. faeke papucsa. A bárányjel divatja már elmúlt, helyükbe számjegyes bárcák kerültek. (→ még: jószágjegy) – Irod. Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (Bp., 1906).
Bárányjelek rajza (Somogy m.) Balról jobbra: tökgyalu, dézsa, trombita, csizma, ásó, pápaszem (19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum
Bárányjelek (Somogy m.). Balról jobbra: fahasító bunkó, faragófejsze, gyalu, sulyok (19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum
Földes László–Manga János
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
